folyó, duna, víz

Báró Wesselényi Miklós saját maga mentette ki az embereket a jeges vízből, őt emlegetjük az "Árvizi hajós" néven, emlékét dombormű őrzi a pesti belvárosi templom falán. Az egykori árvízkatasztrófák túlélői számára természetes volt, hogy maguk és utódaik számára megjelöljék, meddig is ért a nagy víz. A vízmagasságot általában a saját házukon, vagy ha az teljesen elúszott, valamilyen tartós építményen, hídpilléren, templom falán örökítették meg. Legtöbbször egy kéz mutatóujja bökött a rémisztő magasságra.

A Duna mellett élő népek sokféle módon kihasználták a folyót és ennek érdekében be is avatkoztak annak életébe.

Hazánkban már a XIX. században felismerték az árvizek elleni védekezés fontosságát. Ezért az 1800-as évek közepén gróf Széchenyi István kezdeményezésére, Vásárhelyi Pál tervei alapján megindult a folyók szabályozása. Lecsapolták az ártereket és szabályozták a medret.

 

A Duna fontos nemzetközi hajóút. A dunai hajózás a 19. század első felében sokkal jelentősebb volt, mint napjainkban. Ez érthető, hiszen az országutak, amelyeknek jelentős része földút volt- a tavaszi és őszi esőzések idején járhatatlanok voltak, vasúthálózat pedig csak később épült ki. A múlt század közepéig fahajók szállították a gabonát, melyeket a víz folyásával ellentétes irányba lovakkal vontatták, de egyes elhanyagolt partrészen, ahol a lovakkal nem értek semmit, embereket fogtak be a hajók vontatására. Az akkori feljegyzések szerint egy közepes nagyságú, áruval megpakolt hajónak a vontatásához 10-20 hajósra, 24 pár lóra és ugyanannyi hajtóra volt szükség. A gyalogos vontatáshoz 30- 50 embert fogadtak fel. Amikor megjelentek a gőzhajók, a közlekedés gyorsabbá vált. Rendszeres gőzhajójáratokat indítottak Buda - Pest és Bécs között. Így az eddigi 20-25 nap helyett odafele 3 napra, visszafelé egy napra csökkent az utazás. A hagyományos gőzhajókat később (az 1930-as években) kezdték kiszorítani a dízelmotor meghajtású hajók. A vasút és az utak fejlesztésével, Duna hidak felépülésével a személyforgalom jelentősége csökkent. Az első motoros üzemű hajók a dunai személyforgalomban, a váci hajógyárban épült vízibuszok voltak, melyeket a budapesti közlekedés szolgálatába állítottak. Jelentős esemény volt a szárnyashajók forgalomba állítása Sirály I. és Sirály II. néven. A Budapest - Bécs közötti útvonalon 5 órára csökkent a menetidő.

 

Ma már az alkalmi kiránduló- és sétahajókon kívül csak Budapest és Esztergom között van hajójárat. Sokan kirándulnak a festői szépségű Dunakanyarba. A folyón számtalan evezős vízisportot űző sportoló is feltűnik. Létezik a folyó több mint kétharmadán zajló kéthónapos nemzetközi Dunatúra is. A Duna mentén egyre nagyobb mértékben terjed a kerékpározás is. Esztergomtól Budapestig lehetőség van biztonságos kerékpározásra.

A Duna fontos közlekedési útvonal, partjain sok száz ipari vállalat, város és falu fekszik. Fontos szerepet játszik a part menti országok gazdasági életében, elsősorban a teherfuvarozásban, különösen az olcsósága miatt. Vontatóhajókon, uszályokon szállítják az árut, főleg gabonaféléket, takarmányt, építési anyagokat (kő, kavics, tégla, mész, cement, tüzelő) és kohászati anyagokat. (szén, fa, vasérc) A II. világháború után kotrással és csatornák építésével segítették elő a folyami hajózást. A két legfontosabb csatorna a Duna-Fekete-tengeri-csatorna, amely több száz kilométerrel rövidíti le a hajózó útvonalat, a másik a Duna - Majna-csatorna, amely összeköttetést biztosít a Duna és az Északi-tenger között.

 

A Duna vizének másik hasznosítási módja a vízenergia felhasználása. Sok vízierőmű épült főleg a gyorsabb sodrású szakaszokon, így Németországban, Ausztriában. A Vaskapunál épült meg 1972-ben Európa legnagyobb vízierőműve két duzzasztógáttal. A vizet a síkvidéken jobban fel kell duzzasztani, ilyen a szlovákiai Bősnél lévő erőmű.

Valaha a Dunán jelentős halászat folyt. A Duna környéki településeken sok halász élt. A 19. majd a 20. században azonban a folyót ért nagyfokú szennyezés miatt halállománya lecsökkent, így a halászat is szinte teljes egészében eltűnt a folyó partjáról. Egyedül a Duna-deltában maradt meg a kereskedelmi célú halászat. Horgászokat viszont mindenhol láthatunk a Dunánál.