Töltés
TEKINTSE MEG FŐ VÍZFOLYÁSAINK LEGFRISSEBB AKTUÁLIS VÍZÁLLÁSAIT! Kattintson a részletekre.
Nagybajcs(14:00):62cm   Komárom(14:00):79cm   Esztergom(14:00):58cm   Budapest(14:00):117cm   Paks(14:00):-13cm   Baja(14:00):134cm   Duna Mohács(14:00):167cm   
Töltés
Nyomtatható verzió Küldés
A vízügyi szervezet

5.4 Települések vízgazdálkodása

A 3157 hazai településre azt mondhatjuk, hogy a települések összesen 664 e ha-területen fekszenek, (Mo. területének 7%-a). A településekből mintegy 1000 település síkvidéki, és mintegy 2200 település dombvidéki területen fekszik, és az összes települést figyelembe véve 1700 település két-parti, vagyis olyan ahol a települést valamilyen vízfolyás metszi.

A települések vízgazdálkodási problémáit és feladatait az ÁSZ 2007-ben megjelent jelentése alapján foglaljuk össze. A belterületi vízrendezés jogszabályilag nem kötelező feladata az önkormányzatoknak (26% egyáltalán nem nevesíti feladatai között). Az ivóvízellátás ugyanakkor kötelező feladat, hasonlóan a 2000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti településeken a szennyvízelvezetés és -tisztítás. A kistelepüléseken nem kötelező a csatornahálózat kiépítése, de az így összegyűjtött szennyvizeket kötelező szennyvíztisztító telepre vezetni.

A fenntartási feladatok meghatározása a 120/1999.(VIII. 6.) Korm. rendeletben megtörtént, mértéke azonban nem meghatározott. A települések 50%-a nem rendelkezik gazdasági programmal, 36% nem rendelkezik környezetvédelmi programmal, 59%-a településfejlesztési tervvel, 30%-a nem tervez fenntartási feladatot, 75%-uk helyi rendeletben szabályozza a település lakosainak fenntartási feladatait. Nincsenek védekezési tervek (51%). Beépítési tervek hiányoznak. Veszélyeztetett területek térképi ábrázolása csak 25%-nak van. Hiányzik a kül- és belterület összhangja. Jellemzően nem tervezik ezen művek fenntartását karbantartását sem.

5.4.1. Helyzetértékelés

A települések, az önkormányzatok vízgazdálkodási feladatai alapvetően két területre sorolhatók be:

  • ivóvízellátás - szennyvízelvezetés és -tisztítás (víziközmű),
  • zárt csatornás csapadékvíz elvezetés,
  • nyílt árkos csapadékvíz elvezetés,
  • árvizek elleni védekezés.

A vízi közművek állapota és jövője, alapvetően befolyásolja az emberi élet minőségét, a gazdaság növekedési lehetőségét, a környezet minőségét. Míg a tevékenység látszólag leegyszerűsödik az ivóvízellátás és a szennyvízkezelés problémájára, valójában minőségi vízkészleteink legnagyobb fogyasztásáról van szó, és ennek a vízkészletnek a megújulásáról is gondoskodni kell. Egyfelől jelent felelős tevékenységet vízbázisaink védelme érdekében, másfelől szükségszerű megfelelést a közegészségügyi előírásoknak, harmadrészt a legélénkebb gazdasági tevékenységet a vízgazdálkodás területén. A felszíni vizek minőségét a szennyvíztisztító telepeken előírt tisztítási követelmények befolyásolják.  A víziközművek működtetése közel 400, viszonylag független szolgáltató kezében van, amely miatt szabályozása kiemelt jogi feladatot is jelent, tekintettel a vízkincs, mint állami tulajdon védelmére. A szolgáltatási díj képzésére és tartalmi elemeire vonatkozó előírás nincs, a megállapított díjak ellenőrzése nem megoldott.

A hazai települési vízgazdálkodást csökkenő mértékben ugyan, de még mindig a kiegyensúlyozatlanság jellemzi. Az ivóvíz-ellátottság szinte teljes körű, ellátatlan önálló település nincsen. A szennyvíz-csatornázottság ma 72,4 %, így a közműolló 22,6 %-os, mely az elmúlt két évtized során végrehajtott szennyvíz szakterületi beruházásoknak köszönhetően közel felére csökkent.

A jelenlegi szervezeti és jogintézményi berendezkedést - a víziközmű szolgáltatásról szóló törvény hiányában - a szabályozatlanság és az átláthatatlanság jellemzi. Közel 400 szolgáltató működik (számuk a rendszerváltás után tízszereződött meg), az árhatóság szerepét szakmai és díjellenőrző felügyeleti szervezet hiányában pedig a közel 3200 helyi önkormányzat látja el. A vízgazdálkodásért felelős miniszter kizárólag az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról rendelkezik, és ugyancsak ő szabályozza évente a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás támogatása igénylésének és elbírálásának részletes feltételeit, valamint az egészséges ivóvízzel való ellátás ideiglenes módozatainak ellentételezését.

Az ágazat az utóbbi 10 évben jelentős támogatásokhoz jutott, melyet a mennyiségi és a minőségi fejlesztésekre egyaránt fordított, egyidejűleg a talajokat terhelő tisztítatlan szennyvíz-szikkasztás visszaszorult az ország egész területén. A szennyvíztisztító telepek számának növekedése a felszíni befogadók további terhelése következtében problémákat vet fel. A szennyvíziszap és a tisztított szennyvíz környezeti terhelése kedvezőtlen kialakítás esetén újabb feladatokat jelenthet az EU VKI szerinti, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek intézkedéseinek végrehajtása során. Szükséges a tisztított szennyvizeket befogadó felszíni vizekre alapozott gondolkodást a szennyvíz irányelvben is előírt módon, a tisztított szennyvíz hasznosításával a víz-körforgásba visszajuttatni. Hasonló módon, a szennyvíztisztító telepekről kikerülő iszap hasznosításáról kell gondoskodni és új, térségi típusú együttműködéseket kell kialakítani.

A víziközmű szakterület önálló törvényi keretek közötti szabályozása elengedhetetlen!

Reformra van szükség az önkormányzati vízkárelhárítás területén is. A települések döntő többségében az árvízvédelem - bár az önkormányzat saját hatáskörébe utalt feladat (az állami védművek kivételével)  -a vízgyűjtő összefüggései miatt nem hajtható végre önállóan, településenként. Ezt a problémát sajnálatosan kiemelte a 2011. év tavasza, amely szinte valamennyi kisvízfolyást érintettek, és amelyek következtében önálló önkormányzati védekezés folyt. Sok esetben azonban a települések védekezési tevékenysége a szomszéd település rovására történt, holott összehangolt védekezés esetén az összességében keletkezett kárt csökkenteni lehetett volna. Ez indokolja, hogy az önkormányzati védekezések során markánsan jelenjen meg az állam koordináló szerepe, és ez terjedjen ki a felkészülési időszakra is. Ennek megoldási lehetősége, az árvízvédelmi biztos kinevezése, aki a vízügyi igazgatóságnál kerül állami alkalmazottként, körülhatárolhat vízgyűjtő területen egy-vagy több település árvízvédelmét irányítja, felkészülését ellenőrzi. Az egységes árvízvédelmi rendszer kiépítésének szándéka miatt a települések árvízvédelmét a továbbiakban az árvízvédelmi fejezetben tárgyaljuk.

5.4.2. Probléma térkép

A víziközművek rendkívül nagy vagyoni értéke nem tesz lehetővé gyorsan végrehajtható, átfogó intézkedéseket. A legnagyobb problémát éppen ezért a tulajdoni, feladatellátási, vagyonkezelési és üzemeltetési kérdések jelentik. A működő rendszerek karbantartásának fejlesztésének alacsony szintje leginkább a nagy hálózati vízveszteségekkel jellemezhető. A víziközmű rendszert a jelenlegi amortizációs ráfordításokkal kezelhetetlen, 250 éves megújulási idő jellemzi. A rendszer újraelőállítási költsége 3.000 milliárd Ft-ra becsülhető.

A vagyongazdálkodási problémák egyik oka a szolgáltatók magas száma. Ez nemcsak a hatékonyságot kérdőjelezi meg, hanem sok esetben ellenőrizhetetlenné teszi a vagyongazdálkodást, holott közösségi tulajdonban lévő vagyonról van szó.

Jelentősen érintette a vízi közművek működtetését a vízfogyasztás csökkenése, ami egyes ivóvízrendszerekben a hidraulikai kapacitáskihasználtság szignifikáns csökkenése mellett másodlagos vízminőség romláshoz vezetett az elosztó hálózatokban, illetve jelentősen csökkentette a szennyvízkibocsátást is. A szennyvízcsatorna hálózatokban kialakult kedvezőtlen következmények (tartózkodási idő növekedése, bűzproblémák, stb.) megnehezítik a már meglévő telepek működési hatékonyságának növelését, valamint az új telepek méretezésénél szemléletváltást tesznek szükségessé a megváltozott befolyó szennyvízminőségi paraméterek miatt.

Jelentős problémát jelent a díjképzés, annak szabályozatlansága és ellenőrizetlensége. Egyfelől a lakossági terhek miatt a díjtámogatásra van szükség, másfelől, de éppen a kivethető díjak mértékének korlátai miatt nem képezhető elegendő alap a rekonstrukcióra. A díjbevételek nem finanszírozzák a rekonstrukció költségét teljes körűen, ugyanis annak finanszírozási mértéke 0,3 %/év, szemben a célul kitűzött 1-2%-kal. Ennek következtében a jelenlegi infrastruktúra fenntarthatatlan, ezért a finanszírozáson változtatni és a hatékonyságot növelni kell.

Az EU-támogatási források felhasználási tapasztalatai alapján szükségesnek tartjuk, hogy a támogatást elnyert víziközmű pályázatok megvalósítási szakaszában a műszaki szakértői ellenőrzés állami részről történő elvégzésére a területi és szakterületi ismereteik okán a KÖVIZIG-ek kapjanak felhatalmazást.

Az egyes rendszerektől rendelkezésre álló informatikai információk színvonala és adat-tartalma nagyon eltérő, maguk az alkalmazott információs rendszerek is eltérőek az egyes üzemeltetőknél. A korunk követelményei szerint elvárható dinamikus rendszermodellezés a tervezés és üzemeltetés során csak a nagy rendszerek és üzemeltetők esetén gyakorlat.

A belterületi csapadékvíz-gazdálkodás - mint nem kötelező önkormányzati feladat - a hazai vízgazdálkodás talán legelmaradottabb területe. Az elvezető rendszerek elhanyagoltságát bizonyította az elmúlt évi és az idei belvízhelyzet is, amikor új elemként került elő a belterületek nagyarányú veszélyeztetése és a kitelepítések jelensége. Az ennek kapcsán végzett felmérés szerint 817 fokozottan veszélyeztetett település van és 37 ezer km csatornaszakaszon jelent gondot a csapadékvíz-elvezetés. A területi vízrendezéssel való összhang megteremtésében a jelzetteken kívül problémát jelent a mélyfekvésű, tározásra is a szóba jöhető területek beépítése, valamint az a tény, hogy a beépítéseknél a vízügyi szakvéleményt nem kötelező figyelembe venni.

A szennyvízbevezetések létesítésekor a befogadó vízfolyás kezelőjét a tervezés során nem, csak a létesítési engedélyezés során kell megkeresni. Ilyenkor már lényeges módosítást ? főleg pályázatból történő megvalósulás esetén, a projekt meghiúsítása nélkül nem lehet elérni.

5.4.3. Célmeghatározás

5.4.4. Intézkedések

A települési vízgazdálkodási jövőképe, a következő módon fogalmazható meg:

  • a vízszolgáltatás hosszú távon gazdaságosan, közegészségügyi előírásokat betartva, fenntarthatóan biztosítja a lakosság és egyéb fogyasztók ellátását a takarékos vízhasználat komplex feltételeinek megteremtésével ide értve a felhasználói szokások megváltoztatását igénylő eljárások és technikák alkalmazását is (elkülönített gyűjtőrendszerek, újszerű épületgépészeti megoldások, takarékos anyagáramok biztosítása, stb.),
  • biztonságos módon, a klímaváltozás hatásait kiküszöbölve veszi igénybe a megfelelően biztonságba helyezett vízbázisokat,
  • az ellátó rendszerek folyamatosan jó állapotban, minimális vízveszteséggel működnek,
  • biztosított a vagyon értékének megőrzése, a szükséges rekonstrukciók és pótlások fedezete biztosított,
  • a szennyvíztisztító telepek hatékonyan, a nemzetközi összehasonlításban is korszerű technológiákkal tisztítják meg a szennyvizeket, figyelemmel a befogadók állapotára, minimálisra szorított üzemeltetési költséggel,
  • a szennyvíztisztító telepek a tisztított szennyvíz hasznosításán túlmenően a korszerű iszaphasznosítás, valamint az energia hatékonyság követelményének figyelembe vételével üzemelnek,
  • az elválasztott rendszerű szennyvízgyűjtő hálózatok szennyvíztisztító telepein a csapadékvíz-terhelés mentes működése biztosított,
  • a települési csapadékvíz elvezető rendszerek megfelelnek a települések vízkár elhárítási, valamint a csapadékkal, mint vízkészlettel való gazdálkodás korszerűségi követelményének
  • a kül- és belterületek kezelésének összhangja megfelel a településvédelem, a mezőgazdasági területek termelés stabilizálása, a rendezett tulajdonosi és kezelői, valamint a vízkészlet-védelem szempontjainak
  • a szolgáltatási díjak figyelembe veszik a lakosság jövedelmi viszonyait, s az Európai Unió költség megtérülési elvét és a szennyező fizet elvet.

A stratégiai célkitűzés eléréséhez vezető út első lépése, a vízi közmű szolgáltatások jogszabályi környezetének korszerűsítése, az elérendő célokat szolgáló, víziközmű szolgáltatásról szóló törvény megalkotása, s elfogadtatása.

A vízi közmű szolgáltatás szabályozásának koncepciójával szembeni elvárások a következők:

  • Egyértelműen fogalmazza meg, hogy vízi közmű Magyarországon csak állami, és önkormányzati tulajdonban lehet. A tulajdon legyen az alapja az ellátási felelősségnek.
  • Segítse elő a vízi közművek biztonságos és hosszútávon fenntartható üzemeltetésének pénzügyi feltételeit és a szolgáltatás gazdasági stabilitását, továbbá az üzemeletetői integrációt.
  • Biztosítsa a közművagyon működőképességét, a szükséges karbantartás, pótlás és felújítás műszaki, pénzügyi feltételeinek teljesítését és azok ellenőrzését.
  • Biztosítsa a közüzemi vízi közmű szolgáltatás vonatkozásában a fogyasztóvédelmi érdekek érvényesülését.
  • Segítse elő a szolgáltatási színvonal és a biztonság növelését.
  • A csapadékvíz elvezetés megoldását, elsősorban a belvízzel veszélyeztetett területeken azonnal meg kell kezdeni. Fontos feladat, hogy a rendszerek kialakítása összhangba kerüljön a társulati és állami befogadók kapacitásával nem csak a fejlesztés, hanem a fenntartás terén is, egyúttal a csapadékvizek helyben tartására irányuló szakmai elvárást is.
  • A 2000 LE szennyezőanyag-terhelés alatti települések szennyvízcsatornázására az Európai Unió kiépítési kötelezettséget, határidőt nem fogalmaz meg. A hazai megoldások megalapozására a Települési Szennyvízkezelési Program készítése és végrehajtása szükséges annak érdekében, hogy gyűjtőrendszer csak a gazdaságosan kiépíthető és üzemeltethető területen épüljön meg.
  • A szabályozási tervekben készüljön kötelező vízgazdálkodási fejezet, amelyben pl. a szennyvíztisztító telepek tervezett elhelyezési és a tisztított szennyvíz bevezetési helyeinek és kialakításának jóváhagyásával elkerülhetők a szabálytalan, vagy nem szakszerű kialakítások és a befogadók védelme megoldódna, illetve a kis- és nagytérségi szennyvíziszap-kezelés vizsgálata és költség-hatékony kialakítása lehetővé válna.
  • A belvízzel veszélyeztetett területeken sürgősen ki kell dolgozni a csapadékvíz elhelyezésének/elvezetések megoldását. Fontos feladat, hogy a belterületi rendszerek kialakítása és kezelése összhangba kerüljön a társulati és állami befogadók rendszerével, nem csak a fejlesztés, hanem a fenntartás terén is.
  • Kötelező vízügyi szaktervező bevonása a szabályozási tervek készítésénél.
  • Kisvízfolyások esetén is szükséges a vésztározási lehetőségek kijelölése.
  • A jelenlegi területfejlesztési gyakorlat nem veszi kellő mértékben figyelembe a fejlesztésekből következő nagytérségi hatásokat. Jelenleg nem biztosítottak a nagytérségi vízrendezési koncepciók ? melyek meghaladják a települések hatáskörét - tervezésének jogi és finanszírozási feltételei.
  • Átgondolandók a települések vízrendezési feladatai, azok besorolása, finanszírozása és jogszabályi feltételei.

A nagyszámú víziközmű üzemeltető helyett gazdaságos és hatékony üzemméretek kialakítása, az üzemeltetők számának ésszerű mértékre történő csökkentése, figyelemmel a helyi igények kielégítése vonatkozásában esetenként a kisebb üzemeltetők létjogosultságának elismerésével ? feltéve, hogy azok rendelkeznek a biztonságos és hosszútávon fenntartható közműszolgáltatáshoz szükséges feltételekkel.

Az egyéb közüzemi díjakkal ellentétben a vízi közmű díjak a kiépített hálózatok típusától, műszaki állapotától, az eltérő vízbázisoktól, illetve a szennyvíztisztítási műszaki megoldásoktól függően jelentősen eltérő fenntartási és üzemeltetési költségekkel jellemezhetők, melyeket a díjképzés során figyelembe kell venni. A rendszerek optimalizálásával törekedni kell arra, hogy a lakosságot terhelő díj emelésének mértéke a lehető legalacsonyabb szinten maradjon.

Fentiek elősegítésére a Nemzeti Vízi közmű Hatóság létrehozása szükséges. Funkciói: az üzemeltetői integrációt elősegítő akkreditációs tevékenység, éves ármeghatározás, árellenőrzés, a fejlesztések és rekonstrukciók szakszerűségi feltételeinek biztosítása, a fogyasztóvédelmi szempontok érvényesítése, a szolgáltatással kapcsolatos összegző adatok évenkénti nyilvánosságra hozása, valamint a vízi közmű jövőképet megalapozó program létrehozása.

Ez a program hivatott meghatározni a stratégiai célok eléréséhez szükséges időt, a szükséges változatok kockázatainak figyelembe vételével, a monitoring módszereit, lehetővé teszi a tapasztalatok visszacsatolását az érintettek részére, az egyes cselekvések ütemezését, s a végrehajtás során az esetleges módosítási irányokat.

Rövidtávú teendők (2012):

  • A 98/83/EK Ivóvíz irányelvben és a 91/271/EGK Szennyvíz irányelvben foglalt határidős kötelezettségek teljesítése.
  • Be kell fejezni a víziközmű szolgáltatással összefüggő törvényhozási folyamatot. Erősíteni kell az állam szerepét és ennek keretében először a közszolgáltatók ellenőrzésére létre kell hozni a felügyeleti hatóságot, majd rövid időn belül el kell végezni az üzemeltető szervezetek integrációját és fel kell állítani a hatósági ármegállapítás  és ellenőrzés teljes rendszerét, valamint a gördülő rekonstrukciós terv jóváhagyását. A hatóságot VKKI keretein belül kell létrehozni.
  • Egyes településeken az ivóvíz minőségének további javítása szükséges, ezért az Ivóvízminőség-javító Programban foglalt feladatokat az öt kiemelt paraméter (bór, fluorid, nitrit, arzén, ammónium) tekintetében át kell tekinteni és felül kell vizsgálni. 
  • A települések belvízmentesítése érdekében azonnal meg kell kezdeni az állami, a társulati és az önkormányzati kezelésű műszaki létesítményeken a szükséges, összehangolt beavatkozások felmérését, és a felmérésre alapozva ki kell dolgozni a Települések Csapadékvíz-gazdálkodásának Nemzeti Tervét. A 817 fokozottan veszélyeztetett településen kell végrehajtani rekonstrukciót.

Középtávú teendők (-2014):

  • A 91/271/EGK Szennyvíz irányelvben foglalt közép távú határidős kötelezettségek teljesítése
  • Az Ivóvízminőség-javító Programban nem szereplő, a csak vas és/vagy mangán problémával érintett településeken az ivóvízminőségét javítani kell. Becsült bekerülési összeg 100 milliárd Ft.
  • Az uniós támogatások igénybevételével minimális mértékűre kell szűkíteni a vízellátás és a szennyvízelvezetés közötti közműollót a 2000 lakos feletti településeken, és a kiépült rendszerek mentén elő kell írni a rákötési kötelezettséget. A szennyvízhálózat kiépítésének becsült beruházási költsége 150 milliárd Ft.
  • Az elmúlt két évtized inflációja és az elhasznált eszközök pótlásának elhanyagolása miatt az újjá kell építeni a meglevő közműveket. Az újjáépítés mintegy 3000 milliárd Ft-ba kerül, mely magában foglalja a vízellátó és szennyvízelvezető vezetékes létesítmények, valamint az ivóvíztisztító és szennyvíztisztító művek rekonstrukcióját. Az összeg nagyságára tekintettel hosszú távra is áthúzódó feladat.
  • A vízkészleteinkkel való takarékos gazdálkodás érdekében:
    • a hálózati vízveszteségek csökkentését szolgáló beavatkozások szükségesek
    • a lakossági és egyéb felhasználók takarékos vízhasználatra ösztönző szemléletváltásának megalapozása, ösztönzése.

Hosszútávú teendő (-2020):

  • A 2014-2020 közötti víziközmű szakterületet érintő EU-támogatások körében szakmai ellenőrzés elvégzésére a KÖVIZIG-ek kapnak felhatalmazást.
  • A 2000 fő alatti települések vonatkozásában, a Települési Szennyvízkezelési Program végrehajtásához el kell készíteni a beruházási javaslatot, le kell határolni a gazdaságosan csatornázható településrészeket és azokat a területeket, ahol az egyedi szennyvízkezelést kell alkalmazni. A pályázati döntéseket a régióktól a központosítás irányítás létrehozásával egy központi OP keretén belül, VM irányítása alá kell rendelni.
  • A települések önálló megoldásain túl a regionális csatlakozás vizsgálata csak meghatározott feltételek esetén engedhető meg. A pályázati forrásokból történő támogatás csak a jóváhagyott és kihirdetett Települési Szennyvízkezelési Program szerint kiválasztott műszaki megoldásra biztosít lehetőséget. A települési megoldások becsült költségigénye 450 milliárd Ft.
  • Ehhez kapcsolódóan vizsgálni szükséges a víziközmű társulatok tevékenységének szakmai ellenőrzés hatékony munkavégzést biztosító feltételrendszerét a KÖVIZIG-eken.

Általános intézkedési irányként meghatározható az ivóvíz - mint az emberi lét alapeleme -biztosítása, mely össztársadalmi érdek. Az ivóvíz jó minősége a vízkészletgazdálkodás kiemelt feladataként biztosítható csak. Célállapotban a rendszerek az állam fokozott szerepvállalása következtében elviselhető mértékű lakossági díjak mellett hatékonyan működtethetőek, az energia-hatékonyság jelentősen javul, a vagyon értékének megóvása és a hosszú távú fenntarthatóság feltételei biztosítottak.

Fel Fel
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18