A legfontosabb intézkedések összeállításánál azt az elvet követtük, hogy a 2012-ig végrehajtott intézkedések teremtsék meg azokat a feltételeket mely alapján a kialakuló új vízügyi szervezet 2012 után szinte automatikusan, külön kormányzati beavatkozások nélkül képes a stratégiában megfogalmazott feladatokat teljesíteni. Az intézkedések közül e szempontból a stabilitást és a feltételrendszert (finanszírozás) megteremtő elemek emelkednek ki.
Az akadémia víz stratégiája részletesen foglalkozik azzal a politikai, gazdasági, jogi és tervezési keretrendszerrel, amelyben a társadalomnak a vízzel kapcsolatos jelenlegi és jövőbeli ügyeit kell kezelni és megoldani. Ennek az anyagnak a megállapításait, ok és okozati összefüggés elemzéseit használtuk fel arra, hogy javaslatot tegyünk egy, a vízkormányzás kihívásainak megfelelni képes szervezetrendszer és finanszírozási struktúra kialakításának legfontosabb elemeire.
Az elmúlt évek szélsőséges időjárási helyzete, valamint az ipari haváriák alapján bekövetkezett katasztrófák, a gazdaságban végbement változások, a gazdaságfejlesztés kiemelkedő fontossága arra hívta fel a figyelmet, hogy az állami, önkormányzati és a piaci szereplők közötti feladatmegosztás nem megfelelő. A kialakult helyzetet értékelve azt a következtetést kellett levonni, hogy az állam szerepvállalását a védekezés szerevezésében és ellátásában növelni kell.
A közfeladatok finanszírozására ugyanakkor az állami költségvetésnek egyre többet kellene fordítania, miközben a források nem növekszenek a kívánt mértékben, és ez feszültséget okoz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hazai vízgazdálkodásban a forráshiány miatt az állam kockázatvállalásra kényszerül (nem teljesíti a fenntartási kötelezettségét), illetve eseménykövetővé válik (mindig az aktuális víz-problémát kezeli, és nem tud preventív lenni, így a sok, vagy kevés víz okozta sokkhatást, nem tudja megelőzni).
A vízgazdálkodás költségvetési finanszírozása az utóbbi 20 évben folyamatosan csökken. (A fenntartásra fordítható összeg 1990-ben, mai áron 22,0 milliárd Ft-nak felelne meg ? 2010-ban 3,0 milliárd Ft.). Ez összességében sem a létszám megtartására, sem a fenntartási színvonal megtartására nem elegendő.
A fenntartási munkák hiánya miatt az igazgatóságoknál csökkent az a békeidőben foglalkoztatott létszám, amely árvizes időszakban szakképzett személyzetet jelentett a védekezés számára. Mindez az árvizek növekvő száma mellett erőforrás bizonytalansági helyzetet teremt.
Az állami források a nemzeti vízgazdálkodási fejlesztésben mára teljesen lenullázódtak.
A fejlesztések forrását az állam az EU keretek terhére kívánja biztosítani. Ma már a vízgazdálkodási fejlesztések szinte teljes mértékben az EU projektfinanszírozási rendszerében valósulnak meg (KEOP). A kisebb és ugyanakkor több területet (komplex) érintő fejlesztéseknek nincs vagy nagyon szűkös a forrása Ezek a források rendkívül lassan érhetők el (ez ellen a mi pályázati rendszerünk jelentős javításával magunk is sokat tehetnénk), ráadásul ez a gyakorlat mára csapdahelyzetet teremtett, mert a pályázatokból elkészült új létesítmények a fenntartási feladatokat spirálszerűen tovább növelik, és miután azokat nem tudjuk teljesíteni a támogatás visszafizetésének veszélyével kell szembenézni.
A kialakult finanszírozási csapda az alábbiak szerint jellemezhető:
Az alapelv, hogy a vízért ott, és annyit fizessünk, amennyibe kerül. A kialakult finanszírozási csapda feloldásának lehetséges eszköze a ?vízpénztár? intézményének létrehozása, amelynek bevételét - első fázisban - a VKJ jelentené.
Az átfogó vízkormányzási stratégia fontos eleme a vízhasználattal arányos teherviselés megvalósítása, és ehhez kapcsolódóan az, hogy az érintett vízhasználók minden esetben tegyenek eleget a vízkészlet járulék (VKJ) fizetési kötelezettség bejelentésének, továbbá, hogy a beszedést ellátó szerv hatékonyan járjon el a járulék kivetése és a behajtás területén. Jelenleg a feladat kijelölt felelőse a felügyelőség intézménye. A területi közvetlen kapcsolatát elvesztő szervezet a megnövekedett hatósági feladatnövekedés mellett nem tud elég gondot fordítani a felügyeleti tevékenység végrehajtására, a vízhasználók ellenőrzésére. Ebben nem is érdekeltek, hiszen nincs ösztönző (pl. a beszedett VKJ a költségvetés bevétele nem fordul vissza még részben sem a feladatok ellátására). A vízügyi hatóság területi jelenléte az őri állomány kiesésének következtében (VIZIG KÖFE szétválás) drasztikusan lecsökkent. A vízügyi felügyeleti és ellenőrzési faladatok ellátása csak a legszükségesebb mértékben történik meg.
A VKJ jelentős költségvetési bevételt jelent (2010-ben 14,7 milliárd Ft), melynek korábban cél-előirányzatként a vízkészletek védelme, a velük való gazdálkodás segítése, ösztönzése volt a feladata. A VKJ nyilvántartás szerint több mint 1000 településnél egyáltalán nincs engedélyezett vízkivétel, amely a vízügyi statisztikai adatok alapján hiteltelennek minősíthető. A bevallott víztermelések mennyiségének megbízhatósága 60-70% alá csökkent, ami problémát jelent az uniós adatszolgáltatási kötelezettségeinknél is!
Az anomália megszüntetése érdekében vissza kell állítani a bejelentés, kivetés és beszedés egységét, valamint az egységes VKJ nyilvántartást. Ezzel a hatékonyság és az adatok megbízhatósága ugrásszerűen növelhető. Álláspontunk szerint a szabályozás módosításával az állami bevételeket mintegy 2-4 milliárd Ft-tal lehet növelni, és így az elérheti az évi 18 milliárd Ft-ot.
Az integrált vízgazdálkodás megteremtése indokolja VKJ szabályainak módosítását oly módon, hogy a járulékbefizetésből származó költségvetési bevételek közvetlenebbül szolgálják a vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmét és az állami vízvagyonnal való felelős gazdálkodást.
Az integrált vízgazdálkodás területi felelőse a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság. A gazdasági folyamatok közvetve vagy közvetlenül érintik a vízgazdálkodás valamely elemét, így a vízi infrastruktúrák kialakítása fejlesztése gazdaságfejlesztő hatású (pl. Tiszalöki vízlépcső-Tiszató). Az integrált vízgazdálkodás a területi szervezetektől (KÖVIZIG) nem elsősorban a bázisalapú (költségvetési) feladatellátást, hanem a gazdaságos, piacorientált gazdálkodást követeli meg. Ez akkor válik lehetővé, ha az üzemelési, fenntartási, kutatási feladatait a vízügy a költségvetési forrásokon túl a "vízpénztár" (melynek érdekelt és felelős, beszedője a kezelő, azaz a Környezetvédelmi és Vízügyi igazgatóság) bevételeivel kiegészítve láthatja el.
A stabilitást biztosító finanszírozási struktúra így három fő részből áll:
Költségvetési támogatás
Az állam vízzel kapcsolatos igazgatási feladatait finanszírozza. Az évszázados fejlődés eredményeként kialakult szakmai alaptörvények által előírt feladatok, az EU által megfogalmazott elvárások valamint a terület vízgazdálkodás irányítás feladatai.
Vízpénztár
Az állami tulajdonú művek üzemelési és fenntartási, valamint az átvett (társulati és önkormányzati) feladatokkal kapcsolatos költségek fedezete a Vízpénztár, melynek legjelentősebb eleme a vízkészlet-használati járulék (VKJ) (évi 12-14 Mrd Ft).
Állami költségvetés általános tartaléka
A védekezési tartalék kimerülése után nyitott keretként biztosítja az esetleges rendkívüli védekezési, helyreállítási, kártalanítási feladatok finanszírozását.
Ez a struktúra növeli a rendszer biztonságát, a vízellátó, és a védelmi létesítmények tekintetében egyaránt. A fenntartási munkák keretében újra meg lehet teremteni a szükséges védekezési létszámot, és jó platformot lehet teremteni a közmunka foglakoztatáshoz. Ez utóbbi külön megtakarítást is jelent a költségvetésnek.
Valamennyi kormány célul tűzte ki az államigazgatási szervezet karcsúsítását, de ennek végrehajtását általában létszám leépítéssel (fűnyíró elv) kívánják megoldani, ami a tapasztalatok szerint abszurdum, hiszen a létszám leépítés (a feladatok változatlanul hagyása esetén) csak minőségromláshoz vezethet, ami a vízügynél mára be is következett.
A jól működő intézményrendszer jellemzői:
A vízügyek központi állami feladatai a Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetügyért felelős államtitkárságának feladat és hatáskörébe tartozik.
Az állami operatív irányítási, központi feladatait a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) végzi. A vízgyűjtőn a víz "mindenhol mindig" összefügg, ezért az irányító, integráló, központi döntési feladat ellátása múlhatatlanul szükséges. Napjainkban jelentősége tovább növekszik az integrált vízgazdálkodás nagytérségi szempontjainak érvényesítése érdekében.
A vízügyi igazgatási feladatokat a vízgyűjtő területekre szervezett 12 Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KÖVIZIG) látja el. Az igazgatóságok környezetvédelmi igazgatási feladatokat is végeznek (kármentesítés, környezeti kárelhárítás).
Az igazgatóságok sajátos, különleges üzemeltetési feladata a vízkárok (árvíz, belvíz, aszály, vízminőségi károkozás) elleni védekezés.
A területen a hatósági feladatokat és jelenleg számos vízminőségi operatív feladatot is tíz területi szervezet Környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (KÖTEVIFE) látja el.
A KÖVIZIG-ek és KÖTEVIF-ék tevékenységének azonos tárgya a víz. A feladatellátás azonos információs bázist igényel, azonos területismeretre kell, hogy támaszkodjon, ez óhatatlanul megkétszerezi a szakemberigényt.
A vízügyi igazgatóságokról 2004. január elsején leválasztották a hatósági feladatokat. Az azóta működő felügyelőségi rendszer alapvetően elvesztette élő kapcsolatát az érintett területeken történő folyamatoktól. A szervezetbe bekerülő fiatalok gyakorlati és területismerettel, nem rendelkeznek. Ennek következtében önhibájukon kívül egyre alacsonyabb színvonalú (sokszor hibás) határozatok születnek. A bonyolult és túlburjánzó jogszabályi környezet egyre nagyobb és sokszor végrehajthatatlan szerepet ró a hatósági feladatellátókra, ennek következtében egyre kevesebb figyelem jut a visszaellenőrzésre, a felügyeleti tevékenységre.
A víz egysége, vagyis a vizek mennyiségi és minőségi kezelésének egy kézben léte, annak ellenére, hogy mindkét szervezet a környezetvédelmi minisztérium keretei között működött, nem valósult meg. Ebben a két szervezetben manifesztálódik a vízminőségi feladatok (felügyelőségek) és a vízzel kapcsolatos operatív feladatok (igazgatóságok) ellátásának kettéválasztottsága. Ez a mai helyzet legsúlyosabb szakmai ellentmondása, amely alapvetően gátolja vízgazdálkodásban rejlő hármas tulajdonság (a felhasználható vízkészletek újratermelése, a szükséges vízkészletek visszatartása, a felesleges és káros vizek elvezetése) kiteljesedését, megvalósítását.
A vízgazdálkodási feladat ellátásban jelentkező ellentmondások, párhuzamosságok felszámolása a feladatellátás jobbítása, a jelen kor társadalmi és politikai elvárásai azt jelentik, hogy az intézményrendszer átalakításához szükséges feladatokat a jelenlegi vízügy szervezetein túlnyúlóan is vizsgálni kell.
Az igazgatóságok jelenlegi feladataikon túl a fentiekben vázolt feladatmegosztás jobbítása érdekében az alábbi többletfeladatokat kell, hogy ellássák
A hatósági eljárás jogalkalmazási és határozat készítési feladatait a vízgyűjtő valamennyi vízgazdálkodásai feladatait ismerő, végző KÖVIZIG segítheti. A teljes területi lefedettséggel rendelkező KÖVIZIG-ekre támaszkodva a felügyeleti tevékenység a jelenleginél sokkal jobban és jóval hatékonyabban működtethető.
A párhuzamosságok és ellentmondások felszámolása
A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek által végzett feladatok
A jelenlegi kormányzati szándék valamennyi hatósági eljárás kormányhivatalokhoz történő rendeződését fogalmazza meg. Az operatív feladatok (vízminőségi monitoring, labor tevékenység) eddig sem illeszkedtek a hatósági feladatellátáshoz, így egyszerűen az igazgatóságokhoz áttelepíthetők. Az egységes rendszerben a párhuzamosságok megszüntethetők a vízminőségi és mennyiségi monitoring elemei összevonhatók. Ezzel megvalósul a víz egységes kezelése.
A hatósági eljárás jogalkalmazási és határozat készítési feladatait segítheti a teljes területet lefedő vízügyi szervezet. A közvetlen területi kapcsolattal rendelkező KÖVIZIG a felügyeleti tevékenység helyreállításában is döntő szerepet játszhat.
Települési vízgazdálkodási feladatok
A települési vízgazdálkodás az önkormányzatok feladata (vízi-közmű ellátás, belterületi vízrendezés, önkormányzati tulajdonban lévő vizek).
Az elmúlt évek ár és belvíz védekezési tapasztalatai élesen igazolták, hogy az állami és önkormányzati feladatmegosztás jelenlegi rendszer hibás. Az önkormányzati ár és belvízvédelem, valamint az ehhez kapcsolódó megelőzés és felkészülés szakmai irányítása nem megfelelő, ezeken a területeken a védekezés hatékonysága elmarad az állami tulajdonú műveken történő védekezésektől.
Az önkormányzati hatáskörbe tartozó védelmi rendszereknél hiányzik a szakmai ismeret az operatív irányításhoz alapvetően szükséges tapasztalat.
Az önkormányzati védelmi rendszerek állami tulajdonba vétele (ezzel az állami védekezési szintre történő emelés) nem a legmegfelelőbb út. Továbbra is célszerű a helyi védelmi feladatok (hiszen ezek szorosan kapcsolódnak az önkormányzati területhasználatokhoz) önkormányzati kezelése. Az állam (a területileg illetékes igazgatóságok útján) ezt a feladatot segítheti azzal, hogy az érintett önkormányzatok védelmi szervezetébe beépül egy ár és belvíz-védekezés biztos (megfelelő felelősségi és beavatkozási lehetőséggel), mely az igazgatóságok állományába tartozik.
Vizi társulatok által végrehajtott feladatok
A területi vízgazdálkodási feladatokat (társulati feladatok) finanszírozó érdekeltségi hozzájárulás megszüntetése hiba volt (már érezhető a visszarendeződés, a gazdák összefognak). A társulati rendszer fenntartását tartjuk indokoltnak, úgy, hogy a társulati tevékenység szakmai felügyeletét a területileg illetékes KÖVIZIG-ek látják el.
Tudományos háttér megteremtése
A magyar vízgazdálkodás hosszú időre visszatekintő kutatási múlttal rendelkezik és ez alatt nemzetközileg is elismert és jegyzett hírnévre tett szert. Ma azonban reális veszély, hogy megfelelő intézkedések nélkül a kutatási kapacitások és a tudományos tevékenység színvonalának a leépülése megállíthatatlanul folytatódik, melynek következtében a megmaradó kutató-fejlesztői háttér alkalmatlanná válik az állami közfeladatok ellátásához szükséges szolgáltatás elvégzésére.
A magyar vízkészlet-gazdálkodást megalapozó kutatás-fejlesztési feladatok nem választhatók el a világméretű problémáktól (pl. éghajlatváltozás), de a helyi sajátosságokat hazánk természetföldrajzi helyzete és gazdasági fejlettsége határozza meg, s ezek befolyásolják elsősorban a problémák súlyának megítélését és a megoldások sorrendiségének alakítását is. Ezért kellő súlyt kell helyezni a hazai kutató munka fejlesztésére.
Nincs készültség
I. fokú készültség
Vízállások
