Nagytavaink vízgazdálkodása egyedi és önálló feladatot jelent nem csak a magyar vízgazdálkodásban, hanem általában a magyar gazdaságban is. A Balaton, a Velencei-tó, illetve a Kiskörei tározó, mint a Tisza egy erősen módosított vízteste rendkívül nagy gazdasági potenciált jelentenek, amelynek kiegyensúlyozott feltételeit továbbra is biztosítani kell. A Fertő-tó gazdasági hasznosítása döntő részben Ausztriában történik, Magyarországon inkább a természetvédelmi célú kezelés a jellemző. Idegenforgalom szempontjából, mint a Fertő táj világörökség része felértékelődése folyamatos.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai rámutattak arra, hogy tavaink viszonylagos szabályozottsága ellenére a kialakuló szélsőséges helyzetek megfelelő szintű kezelésére (kivédésére) még nem rendelkezünk elegendő potenciállal. Jó példa erre a Balaton vízhiánya (2003), majd a víz többlete (2010 év vége). Még nehezebben kezelhető, összetett kérdés tavaink minőségében kialakuló szélsőségek kezelése (Fertő tó). A problémák egy része a rendszerek fenntartottságának hiányával magyarázható (Sió csatorna, Hanság főcsatorna korlátozott levezető képessége), más része a szélsőséges jelenségekre vezethető vissza (kánikula, szárazság).
A tavak esetében nehezebben prognosztizálhatók a kialakuló helyzetek, és elsősorban a vízminőségi állapotok előrejelzése, azok megelőzése jelenthet problémát. Annak ellenére, hogy tavaink állapotát lényegesen nagyobb társadalmi és gazdasági figyelem kíséri, érdemi előrelépés állapotuk stabilizálásában, elsősorban források hiányában nem történt.
A tavak állapotváltozása, a fejlesztési feladatok meghatározása, főleg vízminőség-védelmi és vízháztartási szempontból, a klímaváltozási prognózisok lényegesen nagyobb kutatási feladatot jelent. Különösen igaz ez azért, mivel a hasonló jellegű nagyfelületű, sekély tavak száma Európában viszonylag kevés, így a rendelkezésre álló tapasztalatok száma is alacsony. Emiatt a fejlesztések irányának eldöntése stratégiai időtávban nehezen meghatározható. Meghatározható viszont a szükséges kutatások iránya, amelyek alapján a fejlesztési koncepció kidolgozható.
Nagytavaink jövőjének meghatározásához átfogó stratégia kidolgozása szükséges (Pl. Fertő tó), melyhez mindenekelőtt azok részletes felmérésére, és ez alapján egy átfogó helyzetértékelés elkészítése szükséges. A Fertő tó esetében stratégia két ország által egyeztetett intézkedési katalógusa rendelkezésre áll. A várható hatások és a szükséges beavatkozások meghatározásához ma már elengedhetetlen, hogy a felmérések és a helyzetértékelés alapján tavaink rendelkezzenek olyan modellekkel (2d, esetleg 3d), amelyek egyrészt képesek előre jelezni az esetlegesen kialakuló szélsőséges helyzeteket, másrészt kimutatni a beavatkozások hatásait. Ez megköveteli, hogy párhuzamosan alakítsunk ki előrejelző-vészjelző modelleket, és a fejlesztéshez analizáló modellrendszereket. A stratégia kidolgozásához a meglévő adatbázisok harmonizálása, a helyzetértékelés elkészítése után a hiányosságok meghatározása szükséges. A stratégia és a szükséges modellek kialakítása a források rendelkezésre állása esetén 3 éves időtávlatban állítható elő. Az intézkedési programok a stratégia társadalmi elfogadása után kezdhetők meg.
Magyarország nagyhajózásra alkalmas vízi útjainak hossza 1638 km (egyes irodalmak szerint 1567 km). Ennek 85%-a állandóan, 15%-a időszakosan hajózható. Vízi úthálózatunk hosszának 53%-a a Duna vízgyűjtő területéhez, 47%- a pedig a Tiszáéhoz tartozik, ezért fontos a stratégia megfogalmazása során a hajózás-vízi közlekedés kérdéseivel is foglalkozni.
Az Új Széchényi Terv feladatainak teljesítéséhez igazodóan is fontosnak tartjuk tehát hajózható folyószakaszaink hajózhatósági feltételeinek - egyes kanyarulati viszonyok kis- és középvízi szabályozásával, a szárazföldi kapcsolatok, kikötők, hajófordítók, hajómenedékek kiépítésével ? javítását, az európai vízi út részét képező Duna stratégia során a hajózással kapcsolatos elképzelések, nemzetközi (uniós) elvárások teljesítését, a Tisza nemzetközi hajóúttá nyilvánítását, mellyel a folyó része lehetne az európai szállítási együttműködésnek. További feladat a vízi közlekedés személyforgalmi ágának fejlesztése elsősorban idegenforgalmi céllal. Meg kell vizsgálni és lehetőség szerint meg is kell valósítani a vízi közlekedési kapcsolatok vállalkozási alapra helyezését, korszerűsítését (víziút-szabályozás, kikötőfejlesztés, áruforgalmi kapcsolatok), a vízi, a közúti és a vasúti közlekedés összehangolását, logisztikai potenciállá való fejlesztését. A felszíni vizek idegenforgalmi hasznosítása szerves része a térség turisztikai kínálatának (szabad-strandok, horgászat, vízi sportok stb.). A jelenlegi helyzetet az jellemzi, hogy a kínálati elemek csak részben épületek ki, színvonaluk, korszerűségük sok esetben kívánni valót hagynak maguk után.
Az Európai Parlament és a Tanács 2005/44/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról (RIS) bevezetését és alkalmazását rendelte el. A fenti irányelvre alapul "a folyami információs szolgáltatásokról (RIS)"szóló magyar jogszabály, a 219/2007. (VIII. 15.) Korm. rendelet.
A RIS hatálya alá a legalább IV. osztályú vízi utak tartoznak - 17/2002 (III.7.) KöViM rendelet - (Duna, Tisza Szeged-Csongrád között).
A RIS szolgáltatás alapvető eleme a folyószakaszokról készített elektronikus térkép (a Duna szakaszunkról rendelkezésre áll), mely tartalmazza a:
Ezeknek az adatoknak a rendszeres fejlesztése karbantartása, aktualizálása a vízügyi szolgálat feladata.
Magyarország megújuló energia hasznosítási cselekvési terve (2010-2020) az alábbiak szerint fogalmazza meg a feladatokat:
Nemzeti átfogó cél. A megújuló energiaforrások széleskörűen hozzájárulnak a nemzetgazdasági célok teljesítéséhez (munkahelyteremtés, GDP növelése, ellátásbiztonság stb.), ezért stratégiai cél azok felhasználásának a lehetőségek határáig történő növelése. Ezért a nemzeti célkitűzés nem a kötelező EU célszámból indul ki, hanem a lehetőségek, korlátozó tényezők által behatárolt maximumot célozza meg. Ebből következően, ha a korlátozó tényezőt jelentő területeken történő előrelépések (pl. a tervezetnél több támogatási forrás áll rendelkezésre), vagy a technológiai fejlődés azt lehetővé teszik, akkor a megújuló energiaforrások felhasználása a tervezett célokat várhatóan meg fogja haladni.
A Nemzeti Cselekvési Terv épít Magyarország megújuló energia stratégiájára, azonban tekintettel az időközben bekövetkezett jelentős változásokra, a globális gazdasági recesszióra, valamint a kormány által meghatározott, a gazdasági újjáépítést szolgáló új gazdaságfejlesztési prioritásokra, azt felül- és átírja. Fentiekből adódóan Magyarország a megújuló energiaforrások alkalmazását nem csak, és nem elsősorban kötelezettségnek4, hanem a gazdasági fejlődéshez történő hozzájárulás egyik kiemelkedő lehetőségének tekinti. Ebben a tekintetben Magyarország számára a megújuló energiaforrások felhasználása egyszerre szükségszerűség és lehetőség. Egyrészt szükségszerű igény, hogy a fosszilis energiahordozók túlzott felhasználásából eredő problémákra (klímaváltozás, importfüggőség, külkereskedelmi mérleg egyensúlyhiánya, energiaszegénység, stb.) olyan választ keressünk, amely társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból maximális előnnyel jár. Másrészt lehetőséget teremt a nemzetgazdaság struktúraváltásához, az átfogó termelési- és piaci reformokhoz, és új, hazai, piacképes termékek megjelenéséhez, végső soron munkahelyek teremtéséhez.
A struktúraváltás keretében a zöldgazdaság fejlesztése, az Új Széchenyi Tervben megfogalmazottakkal összhangban a ?megújuló Magyarország? gazdaságának egyik kitörési iránya.
Az Európai Parlament és Tanács RED irányelve Magyarország számára 2020-ra ? jogilag kötelező módon - minimum 13 százalékban határozta meg a megújuló energiaforrásból előállított energia bruttó végső energiafogyasztásban képviselt részarányát. Figyelembe véve a zöldgazdaság-fejlesztés nemzetgazdasági jelentőségét, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását (legalább 150-200 ezer, ezen belül a megújuló energia iparágban 70 ezer munkahely létrehozását), és a hazai értékteremtésben kijelölt szerepét, a nemzeti érdekekkel összhangban jelen dokumentum reális célkitűzésként a kötelező minimum célszámot meghaladó, 14,65 százalékos cél elérését tűzte ki 2020-ra.
A vízenergia hasznosítása elsősorban vízgazdálkodási, árvízvédelmi és környezetvédelmi kérdés, ezért a lehetőségek határának vizsgálata során ezek a szempontok a meghatározóak. Környezetvédelmi és vízgazdálkodási megfontolások miatt, újabb nagy vízlépcsők, duzzasztóművek telepítésének lehetőségét a Nemzeti Cselekvési Terv összeállítása során nem vizsgálták. A kisebb folyók szabályozhatóságában fontos szerepet betöltő, már meglévő duzzasztókba beépíthető (10 MWe alatti teljesítmény) törpe vízerőművekkel, valamint a folyómedrekbe telepített 100-500 kWe teljesítményű un. átáramlásos turbinákkal viszont a terv már számolt.
A törpe vízerőművek telepítését a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek keretei közé illesztve kell megvalósítani. Kiemelt jelentősége van a vízvisszatartásnak azokon a területeken, ahol a gyorsan lezúduló csapadék károkat okozhat. Tározók tervezésekor meg kell vizsgálni, hogy a helyi adottságok természet közeli, tájba illesztett záportározók megvalósítását indokolják-e vagy lehetőség van-e energiatermelő turbinák felszerelésére is. A vízerőművek leginkább lokális környezetben, saját energiafelhasználás céljából jelenthetnek hatékony és gazdaságos megoldásokat. Amennyiben a vízerőmű telepítése során a környezetvédelmi és vízgazdálkodási szempontok érvényesítésre kerülnek, akkor a vízenergia az egyik legtisztább energiaforrás, ami ezen túlmenően kiválóan szabályozható, így a villamos energia rendszer szabályozhatóságához is hozzájárul. Ezért a 2020. évi nemzeti célkitűzés vízenergia területén a telepítési potenciált veszi figyelembe. Felmérésre kerültek a törpe vízerőművek telepítésének lehetőségei, helyszínei, amelyek alapján 2020-ig összesen 16-17 MWe beépített villamos energia teljesítmény installálásának lehet realitása.
Geotermikus energia vonatkozásában Magyarországon a geotermikus gradiens jelentősen meghaladja a világátlagot, ami az ország egyik természeti kincse. A fenntartható erőforrás gazdálkodással összhangban az új kapacitások kialakítása során különös figyelmet kell fordítani ezen természeti kincsünk megőrzésére, általában a visszasajtolást vagy a megfelelő célú továbbhasznosítást teszi szükségessé. Jelentős potenciál rejtőzik a geotermikus energia hő ellátásban történő szerepének növelésében, ami Magyarországon, bizonyos területeken (pl. kertészetek) már jelenleg is elterjedt fűtési módozat. A geotermikus energia esetében a kútlétesítés és visszasajtolás (amely nem minden esetben lenne indokolt) közvetlen költségén kívül a hő ellátási és elosztási rendszer kiépítésének ráfordításai miatt a legjelentősebb korlátozó tényezőt a finanszírozás biztosítása jelenti.
Nincs készültség
I. fokú készültség
Vízállások
